Az imádkozó közösség

a plébánia lelki dobogó szíve.

Lelki életünk legfontosabb forrásai a szentségek, melyeket a liturgikus tevékenységeken keresztül érhetünk el: minden szentmise táplálja lelkünket Krisztus Testével, az Eucharisztia színe alatt; de táplál bennünket Igéjével is. A szentgyónás alkalmával kiengesztelődünk Istennel, az egyházi közösséggel és saját magunkkal is. A keresztség szentsége megszűnteti az áteredő (és minden személyes) bűnt, Isten gyermekévé és a mennyország örökösévé tesz. A szentségeken túl plébániánkon a szentelményeknek is jelen vannak: erős gyakorlata van az áldásoknak de a Mindenszentek urnatemető kapcsán gyakori a temetés is. A közösségben gyakorolt imaformák (például a szentségimádás, litániák vagy a rózsafüzér) megerősít az egyéni praxisban.